Untitled photo

EVERTEKELES2020

2020. Az év amit nem annyira szerettünk.

 Egyszerűen így is össze lehet foglalni, hiszen a vírushelyzet több szokásunkat átalakította, lehetőségeinket megszüntette és igényeinket felülírta.

Ha ovis gyerekkel ért a szituáció, akkor valószínűleg könnyesre neveted magad a közösségi oldalakon megjelenő “home office egy óvodással” című ironikus bejegyzéseken. Vagy éppen ellenkezőleg, ha több óvodás korú mellett kellett hatékony munkát végezned, akkor inkább elkeseredésedben sírtál, hogy miért nem vagy robot hogy a mesterséges intelligenciánakköszönhetően egyszerre több feladatban is maximálisan teljesíthess.

Ha iskolás korú gyermekeid vannak, akkor pedig egészen biztosan megkerested a benned lakó pedagógust, aki time management-ből és informatikából, illetve technika tárgyakból is minimum professzori szintű tudással rendelkezik.

Mi mindkettőt tapasztaltuk, a négyévessel a home office-t a férjemmel együtt abszolváltuk. Ő vitte a délelőttöt, az ebéd utáni alvó időben mindketten dolgoztunk, alvást követően én voltam a home ovi és home office vezető egyszerre. Jelentkezzen aki megúszta elképesztően ciki online meeting sztorik nélkül, ( "Anyaaaaa, kakilni kell!!!" és társai) és esti vagy éjszakai munkavégzés nélkül. Vagy inkább tartsa titokban örökre. :)

A 9 és 10 éves srácok online oktatásáról pedig Tamara tudna csodálatos évértékelő beszédet tartani, pompás (“csettintett Bélabá” -Kuflit kedvelők előnyben) részletességgel ecsetelve annak minden báját és búját. Volt itt minden kérem.

 Vírus, vírus kontakt gyanúja miatti kötelező és önként vállalt karantén, lemondott előadás, lemondott megbízások, törölt fotózások, home kindergarten és home office, esti műszak, közvetlen családtag gerincsérv műtétje karácsonykor és reeeeengeteg online edzés, hogy ép ésszel túléljük a “csak egymás társasága vagyunk állandóan” fásultságát és a vajon mi jöhet még aggodalmát.

 A multi task-ban azt hiszem jó voltam mindig is, de a megosztott fókuszt olyan rutinnal sajátítottam el, hogy közben majdnem átsiklottam azon a tényen, hogy gyakorlatilag valóban robottá váltak a mindennapok.

Hiszen vagy annyira kitöltötték a kötelező körök, vagy olyan sok plusz vállalást (munkahely, felnőttképzés, idegen nyelv órák, saját online órák adása, fotózások, edzések) tettem be a hetekbe, hogy még véletlenül se halljam az aggódó és félő hangot a fejemben, hiszen a világot globálisan érintő meg nem értést is hajlamos vagyok problémaként saját magamnak felróni).


Újratervezés. Azt hiszem a flexibilitás és elfogadás éve volt a tavalyi. És ez a következő évben is nyerő attitűd lesz. Viszont ha egészen őszinte akarok lenni magammal, akkor letagadhatatlan, hogy a negatívumai ellenére hálás vagyok.


Hálás vagyok, hogy egészségesek vagyunk, és a családunk és barátaink is azok.
Hálás vagyok, hogy támogat a környezetünk.
Hálás vagyok, hogy olyan munkatársakat ismertem meg, akiktől tanulhatok.
Hálás vagyok, hogy van home office.
Hálás vagyok, hogy megvalósulhatott az online felnőtt oktatás.
Hálás vagyok, hogy van erőm, lehetőségem, kitartásom, támogatás tanulni.
Hálás vagyok, hogy létrejött a THE STORY Photo Stúdió.
Hálás vagyok, hogy Tamarával együtt tudunk építeni és alkotni.
Hálás vagyok, hogy többen adtatok fotózást ajándékba most is.
Hálás vagyok, hogy több kreatív és inspiráló projektben vettünk részt.
Hálás vagyok, hogy tölthettünk pár napot a Balatonnál nyáron.
Hálás vagyok, hogy a barátaim mindig támogatnak és elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Hálás vagyok, hogy online is lehet edzeni, és a testem is partner ebben.
Hálás vagyok, hogy minden negatív teher ellenére pozitív tudok maradni, és támogatni azt aki ezt kéri.

Most, hogy lezártuk az előző évet, jön egy másik. Reméljük, hogy jobb, szebb, kedvesebb, több lehetőséget tartogató. Gyakorlatias vagyok és reális, ezért rajtam nem fog múlni, így tervezem. Egészséggel, kreatív munkákkal, célok teljesülésével megtöltve. Az évet a https://www.yearcompass.com/hu/ évtervezőjével zártam és nyitottam, mint minden évben. Most van ennek éppen 8-dik éve. :) 


/A fenti képet rólam Iliás-Nagy Katalin készítette. Köszi, Kati!  :)/